"Minden méteréhez emlékek kötnek" Vannak helyek, ahol úgy érzem, speciális erők működnek, kitüntetett szerepük van az életemben. Hogy miért érzem így? Vajon az élet / sors vezetett erre és nekem ott kellett lennem? Esetleg mindez véletlen és ez a hely bárhol lehetne a világon, csak az agyam, emlékeim, nosztalgia köt ehhez a helyhez?
Nos, gyakorlatias emberként inkább ez utóbbira szavazok, még akkor is, ha a Magaspart önmagában, az átutazónak is lélegzetelállítóan gyönyörű. Természetesen a Balatonnál vagyunk, gyermekkorom és ifjúságom meghatározó helyszínén. A hely valahogy összehoz, összeköt minket, gyerekkori barátokat, láthatatlanul, de szorosan. Rendszeresen autózom át Balatonakarattyán / Kenesén a munkámból adódóan (és mert a nyaralónk is itt van a közelben), ha tehetem, megállok, körülnézek, kiülök A PADRA, lelassulok, megeszem a Katica Pékségből hozott, itt bizony elmaradhatatlan kakaós csigámat. Ülök, lassulok, nézelődök, iszom magamba a tájat, az érzéseket. A lábam előtt, a mélyben a strand és a hosszan elnyúló partvonal, amelynek minden méteréhez emlékek kötnek. Aztán esetleg összetalálkozom régi ismerősökkel is, mint az a minap is történt, aztán egy óra beszélgetés következett, pedig sietnem kellett volna már. Beleborzongtam, Ő itt lakik, itt él a családdal, nem messze, időnként ő is kijár ide, egyedül vagy velük. Az új generáció már a nyomunkban, mint a képen is látszik - nem tudom, nekik mit fog "jelenteni e táj", csak remélem, hogy őket is úgy rabul ejti, mint engem, minket. Hogy ez könnyebb legyen, már kávézó is működik itt a szezonban, nem is akármilyen. A Magaspart egy csoda, bármikor feltölt egy fél órácska alatt. Alig várom, hogy, hogy megint ott lehessek - még szezonban is csendes, nincs tömeg, de a kellemesebb, napos tavaszi és őszi napok a legeslegjobbak. És el ne felejtsem: egészen bizonyos, hogy egy komolyabb sorozatot szentelek majd a környéknek.
0 Comments
"Ahol a csodák születnek" - ez itt a reklám helye! Egy időben saját stúdióról álmodtam, de nemrég találtam egy helyet, ahová fotózni hívtak - és egy időre azt hiszem, fel is adtam ezt a tervemet. A hely minden igényt kielégítően felszerelt, Edina, a tulajdonos sminkes (és hivatásos esküvői kiképző), így fotózások előtt ez a "gond" is megoldott.
Minden alkalommal jó a hangulat, Edina kedves és mindenben segít, az első perctől kezdve klappolt minden a munkakapcsolatunkban és a vendégekkel, modellekkel is. A Wonder Place Stúdió honlapján és a Facebook oldalán minden infót megtaláltok, fotózással kapcsolatban természetesen közvetlenül nálam is érdeklődhettek. Egyórás fotózás ára: 25.000 ft-tól indul (+stúdió és smink), de hamarosan csomagárakkal (például esküvői) is jelenktezünk majd közösen. Infó természetesen itt is elérhető lesz folyamatosan! Ez egyfajta belassulás, ami nagyon jótékony hatású "gyógyszer..." Korábban már említettem, hogy amikor egy régi fényképezőgép (az a bizonyos Zenit E) a kezembe került, bizony felderengtek a régi szép idők, amikor nagyapám igyekezett a fotózással közelebbi kapcsolatba hozni - igaz, neki Yashica-ja volt (többek között), de ez a lényegen nem változtat semmin. (Speciel ő a fürdőszobában hívta elő a saját fotóit, nekem ez nem menne. Még.)
Mikor a keresőbe nézek, mintha időutaznék, kb 35 évvet visszafelé, Hozzá, akivel fotóztam, fociztam, kirándultam és akitől olyan sok élményt kaptam, amit csak későn, ilyen későn, szentimentális pillanataimban tudok igazán értékelni. Még nagyi zseniális almás pitéje is eszembe ötlik hirtelen... Szóval íme az egyik - technikai szempontból - legjobban sikerült kép, amely digitális változatában nem igazán adja vissza azt a hangulatot, amit egy fénykép akkor ad, amikor kézbe vesszük. A Cafe Analógban a negatívról szkennelték a képeket, utólagos módosítás nincs rajtuk. Régi, de nagyon igaz mondás, hogy egy kép nem is kép addig, amíg ki nem nyomtatják. Kézbe vehető, albumba tehető, egyedi. Nos - mint az látszik - egy ilyen lépet telefonnal ma már simán lehet lőni, sőt, jobb minőségűt is. Mégis teljesen más élményt ad a fotósnak - itt főként ez a lényeg. Max 36 képkocka, ennyi "tere" van az ember unokájának egységnyi idő alatt, azaz jobban meggondolom, lenyomom-e a gombot, jobban kitalálom hogyan, merről, mikor fotózzak, jobban felmérem a lehetőségeket és nincs "végtelen" lehetőségem, mint a digitális világban. Szinte hallom, ahogy működik a kémia az expozíció pillanatában - sistereg a film, ahogy a fénysugarak elérik a felületét. És nem tudom az instára azonnal, még a fényképezőről fellőni a netre a képet, de nem is akarom, eszembe sem jut. Izgatottan várom viszont az eredményt, amikor végre az előhívott képekért mehetek. Ez egyfajta belassulás, ami nagyon hasznos, jótékony hatású "gyógyszer" mostanság. Nyilván lesznek ennél "értékesebb" képeim is - bár nekem a kislányomról minden kép értékes - ez a számomra történelmi jelentőségű kép mindenesetre ide kívánkozott a blogra. Az eredeti pedig még néhánnyal együtt egy keretben a falra kerül. Vagy egy albumba. Termékfotózásra ritkán kérnek fel (sajnos), remélem, hogy ez változni fog a jövőben.
Játék a fényekkel, az árnyékkal, aztán a kép végleges formájával, színeivel. Izgalmas és rengeteg kihívást tartogató, sok időt igénylő feladat, de a végeredmény (általában) kárpótol a sok befektetett munkáért. Engem biztosan, a megrendelőt pedig remélhetőleg - és persze ez a fontosabb.. A "fröccs", mint márkanév, még ismeretlen lehet, épp a piacra vezetés, bemutatkozás előtt áll a termék. Remélem, hogy a képeim, illetve az azokat felhasználó anyagok is hozzájárulnak majd a sikerhez! Egy újabb fontos és számomra nagyon kedves eseményen fotózhattam.
Régi kollégák között jártam-keltem, amikor a Magyar Szállodaportások Aranykulcs Egyesületének rendezvényének hangulatát igyekeztem lencsevégre kapni. Időnként nehezemre esett nem leragadni egy-egy társaságnál, de felülkerekedett bennem a hivatástudat és inkább kimentettem magam - legalábbis az esetek nagy részében. Öröm látni, hogy a megfiatalódó és megújuló egyesületben mennyire jó hangulat és szakmai szeretet uralkodik. Nem elhanyagolva a múltat és azokat akik ezt a szakmát felemelték - a szervezet érezhetően a jövőbe tekint és a kor követelményeinek igyekszik minél inkább megfelelni. Nem lesz egyszerű feladat a mai okostelefonos-robotügyfélszolgálatos időkben, de nem is lehetetlen. Ahogy ők is, én is hiszek még abban, hogy sok mindenben nem pótolható a tapasztalat, az empátia és a szakmai tudás. Reméljük, a szállodatulajdonosok- és igazgatók is velünk értenek egyet. Boldog Új Évet! Linkek: www.clefsdor.hu/index.php/hu/ Naszóval hozzájutottam egy rég nem használt, ősrégi, orosz gyártmányú Zenit E típusú fényképezőgéphez. Eredetileg nagyapám Yashica-jával is nagy terveim voltak, de még nem került elő. Még.
Szinte minden nap megcsodálom, megsimogatom, nézegetem, tanulom. Ez a tanulás jelenleg abból áll, hogy felmérem, tudok-e egyáltalán fényképezni vele. Ami biztos: a fénymérő nem működik, azaz jelen pillanatban csak úgy megérzésre találgatom az expozíciót - ugyanis mindent szépen manuálisan kell beállítani rajta: ISO (ez ugyebár a filmtől függ), rekesz, záridő. A fénymérő csak abban segítene, hogy "súg" egy kicsit, azaz megmutatja, szerinte hogyan állítsam be a gépet. Feltehetőleg a filmtovábbítás sem tökéletes. Mindenesetre veszek bele egy tekercs filmet (fekete-fehéret, természetesen) és készítek pár képet jelenlegi tudásomra és lehetőségeimre alapozva. Nem ússzátok meg, a géppel és nagyapáink technikájával való ismerkedésemet és annak produktumait itt is megosztom majd. Izgalmas néhány napon vagyok túl, egy új projekten dolgozunk (partnerem és megbízóm a Food Tour Budapest) - sok új helyet és sok új arcot, új ízt ismertem meg.
Érdekes tapasztalat, sokmindent (egyelőre) nem árulhatok el, de hamarosan jönnek a részletek. Tudtam, hogy gasztroforradalom folyik Budapesten, de ilyen sokszínűségre nem számítottam. Újra felfedeztem Budapest egyik legpezsgőbb városrészét: ez a 7. kerület, a Király utca és annak szűkebb környezete, minden negatívumával. Kicsit koszos, leharcolt, nem mindig fotogén utcáival is megtartotta vonzerejét. Legalábbis nekem, legalábbis egyelőre. Nem feltétlenül késő este kell ide jönni, a csúcsidőszakban, munka után is be lehet ülni a környéken egy sörre, egy hamburgerre, egy pohár borra vagy egy zsíros kenyérre, Sokkal eredetibb, színesebb és frissebb, mit a plázák, gyorséttermek világa. Engem megint "megvett" a környék. Vannak olyan helyek, ahol akkor is remek képek készülhetnek, amikor az ember csak úgy találomra készít néhány fotót. Ilyen a Kreinbacher Birtok. Egyszerűen minden klappol: a retró és a modern találkozik, a borok és a pezsgők egyszerűen zseniálisak, a félpanziónak álcázott remekbeszabott ötfogásos (!) vacsora a hozzá illesztett borválogatással úgyszintén. Ja, a személyzet minden képzeletet felülmlúlóan kedves és profi.
Csend van, nyugalom, pihenés. 16 szobájuk van (egyelőre), ami azt eredményezi, hogy teltház esetén sincs tömeg, sőt. Kirándulás közben a szálloda mellett sétálva szóba elegyedett velünk egy kedves bácsi, aminek persze az lett a vége, hogy a pincéjében kóstolgattuk a borát. Már ezért megérte. Régen éreztem ilyen jól magam - és még egy hellyel nőtt azoknak a száma, amit sajnálok, hogy nem nekem kellett befotóznom. De ott voltam, ez sok mindenért kárpótolt. Visszatérek, ez biztos! A régi, filmes gépek világát idézi meg a Yashica a legújabb gépével.
Idősebbek - én már közéjük számolom magam - talán még emlékeznek rá, hogy a fényképezőkben cserélgetni kellett a max 36 képkockás filmeket - például ha elfogyott (elég gyakori mozdulat volt, nem tudtunk sokszáz képet lőni egy tekercsre ugyebár) vagy épp kezdett besötétedni és egy nagyobb érzékenységű filmet kellett befűzni (mondjuk egy ISO 400-ast a 100-as helyett). Hasonlóképpen lehet használni az Y35-öst, amellyel a Yashica felélesztené a régmúlt romantikáját. Különböző érzékenységű és formátumú "digi filmeket" helyezhetünk a gépbe, melyeket gyakran kell cserélgetnünk - immár annak a veszélye nélkül, hogy fényt kapna a filmünk. (Erre ugyebár nagyon kellett ügyelnünk az analóg gépeknél) Mindenki döntse el, hogy ez mennyire jó ötlet - nekem szimpatikusnak tűnik. A gép egyszerű és nem drága, a Kickstarter közönsége pedig ráharapott, már tízszeresére dagdt a célitűzésben megfogalmazott összeg. Jelenleg 142 dolláros áron foglalhatunk le egyet magunknak. Ezek azok a pillanatok, amikor az ember azt gondolja: "Miért nem nekem jutott eszembe!?"
Ha van egy régi (filmes, nem digitális) gépünk, most érdemes lehet leszaladni érte a pincébe vagy felmászni és lehozni a padlásról, mert egy élelmes vállalkozó megcsinálta, amit már rég meg kellett volna: digitális érzékelővel ellátott hátlapot gyártott a hajdani gépekhez. Igen, ez azt jelenti, hogy digitális (16Mp-es) fényképezőt varázsol elefeledett, régen drága pénzért vásárolt filmes gépünkből! Videózhatunk is vele, wifit is tud, többbek között... Az eszközzel készített képek tanúsága szerint egészen egyedi végeredményre számíthatunk, ha ezzel a "kütyüvel" felszerelkezve fotózunk. Érdemes vásárlás előtt egy kicsit utánajárni a kompatibilis gépek listájának, plusz (ártól függően) egy Raspberry Pi-t (vagy hasonló mini PC-t) is be kell majd szereznünk. Ha saját magunk szeretnénk összeszerelni, már 49 dollártól találunk KIT-et, a teljesen kész, fullos darabok 175 dollártól foglalhatók le. Engem nagyon elkezdett érdekelni, a Kickstarter-en egyelőre 20.000 dollárnál tartanak (85000-nek kellene összejönnie), de van még 44 nap a projekt végéig. Zseniális! |
A szerzőIgyekszem sok képet és kevés szöveget felrakni, végül is ez a lényeg! Archives
April 2019
Categories
All
|