Idén nyáron kísérleteztem egy kicsit és olyan jól szórakoztam, mint utoljára talán gyerekkoromban.
Fogtam a szekrény mélyéről előkerült, bontatlan csomagolású, egyszer használatos, vízálló, analóg Fuji fényképezőt (az állt rajta, hogy a filmet legkésőbb 2007-ben elő kell hivni, szóval nem egy mai darab) és elhatároztam, hogy a film mind a 27 kockáját a nyár fontosabb pillanatainak megörökítésére fogom használni. Nem sikerült maradéktalanul: nem tudtam visszafogni magam, két nap alatt a számláló már 24-nél járt. Pedig még csak júnuisban jártunk... Alig vártam, hogy egy üzletbe bevigyem és előhívassam, másnap délután munka után már szaladtam is vissza az elkészült képekért. Van egy varázsa annak, hogy nem látom rögtön az elkészült képeket, olyan izgatott voltam, mint a karácsonyi ajándékát bontogató gyerek. Már utána is jártam, hol lehet ilyen gépeket kapni még - egyébként 3-4000 ft közötti áron fellelhetőek még itt-ott. Azért nem volt egyszerű, némelyik fiatalabb eladó azt se nagyon értette, mit akarok... De a lényeg, hogy felidéztem a fotózás egy régi-új módját, megborzongtam - és időről időre vissza fogok térni az analóghoz, ez biztos.
0 Comments
A fenti kép sajnos nem az én művem.
Nagyon megtetszett, az első pillanatban rabul ejtett a maga egyszerűségével, minimalizmusával - ami egyben elgondokodtató, erős atmoszférájú és titokzatos. Charlie Catrall amerikai rendező Titus című filmjével egy zenésznek állít emléket, őt ábrázolja a fénykép is. A képre kattintva további fotók és előzetesek, illetve egy rövidebb riport található (angolul), mely bemutajta Catrall munkáit. Sötét és sejtelmes képi világ, "amely azonban a világosságba vezet". Egy kicsit úgy látja a filmet is mint a fotózást, az ő általa megfogalmazott egyik mottó: "Majdhogynem azt mondhatom, hogy a film annyira erőteljes vizuális médium, hogy a beszédet csak legutolsó sorban kell használni benne" A munkái mindezt remekül alátámasztják. Forrás: WeTransfer - This Works Nyakunkon az ősz, ezt sajnos be kell látnunk. Nekünk, NFL rajongóknak azonban van gyógyír a fájdalomra: elstartol a szezon, jönnek az éjjeli meccsnézések...! Azt sem szabad elfelejteni, hogy idehaza is élénkül az amerikai foci iránti érdeklődés, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az MTK stadiont a barátságos Magyar - Szlovák csata feltehetőleg másodszor fogja megtölteni. (Az első ilyen ugyebár a magyar HFL döntő volt).
A kép -sok másikkal együtt - tavaly áprilisban készült, sajnos azóta nem voltam képes egy meccsre sem kilátogatni... Szégyellem is magam. A Festinát, mint óramárkát nem kell bemutatnom senkinek. Ugyanez a helyzet - itt, kis hazánkban legalábbis - Gundel Takács Gáborral és Knézy Jenővel, akik a Festina nagykövetei már több, mint tíz éve.
Nekem másodszor adatott meg az a megtiszteltetés, hogy egy-egy eseményen őket és az órákat fotózhattam - egy élményfotózás remek emberekkel, a Festina legújabb "The Originals" modelljeivel, remek körülmények között - a szívemnek kedves Balatonon, nem messze onnan, ahol gyerekkorom nyarait töltöttem, Balatonfűzfőn. A képek - amennyire csak lehet, visszaadják a hangulatot, remélem, hamarosan újra visszatérhetek a Festinához, a Balatonhoz és a márka-követekhez is! Néhány kép ITT Kicsit szkeptikus voltam - vagyok az "utángyártott" darabokkal, alkatrészekkel kapcsolatban - legyen szó autó visszapillantótükörről (volt szerencsém hozzá) vagy esetleg fényképezőgép objektívekről.
Az igazság az, hogy az objektívek esetében (is) "csak" annyi a trükk, hogy gondosan, körültekintően kell választani - egy jóval olcsóbb (pl Sigma vagy Tamron) is lehet ugyanolyan jó, mint egy Canon vagy Nikon ugyanabban a kategóriában. Sőt, egyes lencsékről már-már ódákat zengenek. Ami a képminőséget és a gép szolgáltatásait illeti, bizony a cserélhető objektíves, tükör nélküli masinák (MILC) kezdenek a nagy elődök (tükörreflexes, drága, főleg Canon vagy Nikon, esetleg Pentax vagy egyre inkább Sony) fejére nőni, árban pedig sokkal kedvezőbbek. A jelenlegi trend, hogy mindenki tükörreflexes gépet vesz, remélem leáldozóban... A profik még sokáig ezeket a gépeket fogják használni, de a hétköznapokra, utazásokon teljesen felesleges - már csak a méretei miatt is. Nos, a Sigma is beszállt a küzdelembe, megjelent a MILC gépeivel. Ők eddig elsősorban az objektíveikről voltak híresek, de hátha itt is meg tudják vetni a lábukat.. Szívesen kipróbálnám, megtapogatnám, de sajnos itthon nem találtam egyelőre egy üzletben sem... Mindenesetre a gép jól mutat, APS-C méretű szenzora van (ami akkora, mint az én Canon EOS 70D gépemé). Persze tudom, itt sem csak a méret számít - és persze ez így is van . Ízlelgessük, remélem, előbb-utóbb megjelenik a hazai üzletek polcain is. A szóban forgó leírásra itt leltem: Petapixel.com Nem tehetek róla, de imádom az ilyen sztorikat. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy Star Wars forgatásán mindenre volt pénz, például arra, hogy drága és egyedi, külön legyártott fénykard- kellékek kerüljenek a színészek kezébe. Nos, hölgyeim és uraim, nem.
Rengeteg eszközt egyszerű, filléres, de hihetetlenül kreatív eszközökkel "oldottak meg". Így lett egy vakutartó kar fénykard markolat. Brilliáns. Manapság ezt úgy hívjuk, "DIY", Do It Yourself, azaz csináld magad! Ha jobban belegondolokk, már akkor is így hívták. Csak nem gondoltuk volna, hogy egy ősrégi fényképező vakutartója fut be ilyen karriert. Nem találok szavakat, főleg fotósként! Imádom a Csillagok Háborúját és a fényképezőket is (főleg odavagyok a mostanában divatos, gyönyörű retró gépekért, pl. FujiFilm X-T20). A kultikus darab feltámadt Az Ébredő Erőben is! Borzongok. És várom az új filmet és az új érdekességeket! Épp csak két napja van nálam a korábban már emlegetett Olympus E-M10 Mark II, máris laptopot ragadnék, hogy első benyomásaimat megoszthassam Véletek.
Elsősorban a Canon 70D-hez képest kicsi, ami persze nem meglepő, már csak azért sem, mert kifejezetten hordozhatósága miatt vetettem magam a szerkentyűre. Méretéből adódóan kicsit nehézkes a kezelése is, sokszor rossz gombot nyomok le, sőt, sok véletlen kép is készült, máig nem tudom, hogyan. Egyenesen misztikus, mert az egyik képen látszom a tükörben, és bár a gép a kezemben van, de nem azzal foglalkozom, szóval.... Hm. A menüt még szoknom kell, a beállítások és a szoftver felépítése nekem teljesen szokatlan és így elsőre kuszának is tűnik, de ez időve meg fog oldódni. Asszem. A gép egyébként gyönyörű - persze ez szubjektív -, imádom kézbe venni és fotózni vele. Egész nap ott van a táskámban, a kezem ügyében, ha szükség lenne rá - és nagyon gyakran szükség van rá. Amit eddig telefonnal lőttem, azt most ezzel, hát van azért különbség, no. Azért nekem ez hiába MILC, érzésre nagyon kompakt, ami pl. a keresőt illeti nem vagyok elragadtva, sőt. De belekukkantottam már másik hasonló gépbe is - hát mondjuk úgy, hogy ez jelenti a legnagyobb kompromisszumot a tükörreflexesekhez képest (ha most az érzékelő lapka méretére nem térünk ki). Több kép később, most legyen itt ez a pár, amit két nap terméséből válogattam hirtelenjében - a galéria a képre kattintva érhető el. Majd még próbálkozom.. Régen ki szerettem volna próbálni egy ilyen masinát - tovább megyek, egészen pontosan ezt. Van drágább és van kompakt, olcsóbb gépe is az Olympusnak, de én ezt a kategóriát néztem ki magamnak. - és a teddprobara.hu jóvoltából most egy hétig tesztelhetem végre.
Cserélhető objetív, kereső, kis méret, hogy mindig magammal hurcolhassam, rengeteg kreatív lehetőség és nem utolsó sorban gyönyörű is. Nem olcsó, sőt drága, szóval kíváncsian várom, beváltja-e a kezdeti lelkesedés fűtötte reményeket, főleg a képminőségre és az objektív tulajdonságaira leszek kíváncsi. Jön majd pár kép is itt a honlapomon. Olympus E-M10 Mark II, lássunk neki! Őszintén szólva a Pirelli Calendar korábbi kiadásait nem ismerem, de ez a cikk felkeltette az érdeklődésemet, mert azt sugallta, van még létjogosultsága az öszinte, nem "szét-photoshoppolt" képeknek is a fotográfia világában. Peter Lindbergh képein természetesen van utómunka, de retusálás (azaz utólagos, durva manipiláció) nincs, és a felvételek is sok esetben természetes fénynél, sokszor nem is stúdióban, hanem külső helyszíneken, az utcán készültek, a modelleken pedig nincs több centi vastag vakolat. Külön javaslom a "werk" film megtekintését, zseinális!
Forrás: Petapixel és Pirelli Calendar Nagyon speciális dolog egy lakást fényképeken bemutatni, úgy vágtam bele ebbe a megbízásba, hogy igyekeztem a lehető legjobban felkészülni, előre megtervezni mindent, amit csak lehet. Persze mindent nem lehet, de törekedni kell rá. Jól is ment minden, a fotók jól sikerültek, a képek határidőre el is készültek, de azért kaptam egy leckét abból, hogy a technikában sosem szabad megbízni... Merthogy elküldeni már nem tudtam őket (időben). Történt ugyanis, hogy miután elkészültem a képekkel, magára hagytam a számítógépet és ez végzetes hibának bizonyult. A laptop akkuja lemerült, a gép hibernálta magát és soha többé nem volt hajlandó magához térni. Könnyeimmel küszködve idéztem fel a mozdulatot, amellyel az SD kártyáról letöröltem a képeket. Fentiek egyenes kövekezménye az volt, hogy a laptop szervízbe került, a megrendelő pedig jó egy hét késéssel kapta meg a képeket, nekem pedig sűrűn exkuzálnom kellett magamat. A számla 25000 ft-os végösszegén kívül a lecke, amit megtanultam sokkal fontosabb volt (mintha eddig nem tudtam volna): Mindig, de mindig archiváld a képeidet valamilyen külső adathordozón, mert az ördög sosem alszik. Sohasem. A képeket pedig semmi sem pótolhatja. A megbízhatóságodon esett csorba sem smafu ebben a kemény világban, ahol ilyesmit az ember egyszerűen nem engedhet meg magának... Hála Istennek a képek megrendelője is türelmes volt, de ami még fontosabb, nagyon tetszettek neki a képek. Infarktusközeli állapotom már javul, köszönöm. :) |
A szerzőIgyekszem sok képet és kevés szöveget felrakni, végül is ez a lényeg! Archives
April 2019
Categories
All
|