Nem igazán vagyok oda a tömegrendezvényekért. Imádom viszont az amerikai focit, ami ráadásul egy olyan sport, amit tökéletesen a tévére "találtak ki" - mégis óriási élmény volt élőben nézni, nem kis szerepe volt ebben annak a hihetetlen profi szervezésnek, ami a stadionban és a könyékén fogadott.

Először egy egyetemi meccset volt szerencsém látni (1992-ben, Coloradoban), most pedig - hála annak, hogy az NFL (amerikai profi liga) minden évben áthoz néhány meccset Európába - Londonban, a Wembley stadionban egy profi mérkőzést (Colts vs Jaguars).

Fényképezőt szándékosan nem vittem, nem azért mentem, hogy fotózzak. Persze azért elcsábultam, készült néhány mobilos kép, de nem is ez a lényeg - hanem az, hogy egy olyan sporteseményen vehettem részt, amelyet nehéz másként, mint showműsorként leírni. Erről kellene szólnia minden sporteseménynek: örömünnep, fiesta, amin a sportágat kedvelők találkoznak, sportszerűen szurkolnak, jól érzik magukat, szórakoznak. Kicsit mindenki olyan volt, mint egy gyerek, aki a kedvenc játékával játszik. Családok, idősebbek és fiatalabbak is nagy számban voltak.

Egyetlenegyszer voltam kint gyerekként egy fradi meccsen nagyapámmal (általános iskolás voltam). Azután már szóba sem jött újra meccsre menni. Ilyen alkalmakkor mindig elszomorodom kicsit, tudom, nagyapám is így volt ezzel...

A stadionba lépve eszembe jutott, hogy ebben a stadionban láttuk el az angolok baját anno 6-3-ra...
​Megyünk vissza jövőre is, remélem!

Bizony érdemes időnként felpillantani a telefonból, ne adj Isten néha körülnézni séta közben, házak falát megcsodálni, szobrokat-emléktáblákat felfedezni... Na persze ehhez sétálni is kell, nem lemenni a metróba, már ha van ilyesmire ideje az embernek.
​

Egy ilyen séta alkalmával bukkantam Kinszki Imre emléktáblájára, két sarokra onnan, ahol lakom. Addig nem hallottam a nevét, pedig a nagyok között emlegetik (pl. Brassai, Andre Kertész), Örülök, hogy így "belebotlottam".

Képei akkoriban újszerűnek számítottak, főleg a felülnézeti nézőpont gyakori alkalmazása miatt. Sokat lehet tanulni tőle is, mint a nagy öregektől általában.



​Sajnos a történelem őt is tragikusan korán elsöpörte, zsidó származása miatt hurcolták el, 1945-ben halt meg egy koncentrációs táborban.

Tőle képeket a Google keresőben a legegyszerűbb találni, a Wikipedián pedig még több info található Kinszki Imréről, a fotográfusról - aki a szomszédomban lakott. A fenti kép a Róna utcán, a lakása előtt készült.