Freddie  Mercury és a Queen örök kedvencem marad. Ahogy a Star Wars is.

Valahogy (mondjuk érthető módon) eddig senkinek sem jutott eszébe Darth Vadert egy műalkotásba applikálni a jó öreg Freddie-vel, de szerencsére itt van nekünk Butcher Billy (és a Behance), akinek viszont igen - és a világ, bár nem tudta, hogy szüksége van rá, végre megkapta ezt is. Err való aművészet.

Billy nem állt meg egy képnél, a Planet Mercury Comics sorozatot egy az egyben Freddie-nek szentelte. Van ám tovább is, sok ikon megkapja a magáét, Például Madonnát is belehelyezi pár jól ismert film poszterébe. Vagy inkább világába. Igen, a Star Warsba is.

Azért jó a Behance oldalait böngészni, mert olyan megragadó, furcsa de főleg kreatív gyöngyszemekre bukkanhatunk, mint ez itt. A fenti alkotást csak azért nem rendeltem meg (még), mert nem tudtam eldönteni, hogy milyen méretű, illetve minőségű formátumot válasszak a falamra, valamint őrlődöm azon is, hogy vegyek-e ezzel ellátott pólót, bögrét miegyást. Éljen a művészet és a fogyasztói társadalom találkozása!

A művész alkotásai többek között a redbubble.com-on vásárolhatók meg.
Érdemes további kedvencek és művészek után kutakodni a már említett Behance-en - legyen szó grafikáról, fotóról, publikációról, szinte bármiről.

A Google Fotók egyik legjobb funkciója, hogy fel-felidéz régi eseményeket, képeket, amik amúgy lehet (valószínű), hogy a feledés homályába merülnének.

Egyszerűen odavagyok a tavaszi Balatonért, amikor még csend van, de éledezik a part, még nincs meleg, de már hideg sem, csodásak a színek - amiket a legjobb fotó is csak nehezen ad vissza. Tulajdonképpen egy fotó legtöbbször nem is feltétlenül kell, hogy pontosan leképezze a valóságot. Legalábbis én, aki fotózással is foglalkozom, így gondolom. Ha egy kép érzéseket, érzelmeket vált ki, fel tudunk idézni általa valamit, valakit, gyerekkort, hangulatot - az a legnagyobb eredmény.

A fenti képek ilyenek - barátaimmal immár sokadik éve töltünk el pár napot egyikünk nyaralójában, esetleg egy kempingben, hogy sütögessünk, iszogassunk (igen, alkoholt is), zenét hallgassunk és főleg beszélgessünk. Pontosan fel tudom idézni ezeket a kiruccanásokat - elég, ha előkerül egy-egy ilyen kép.

Majdnem napra pontosan egy éve, hogy a Festina magyarországi nagyköveteit Hévízen, a Bonvital Wellness és Gastro Hotelben fotóztam. Bejártuk a szállodát, fotóztunk a medencében búvárórát, illetve az étteremben pár elegánsabb darabot. A csodálatos őszi időben a környéken még Segway túrán is részt vehettünk. A konyhába is beengedtek minket, ahol a nehézségek ellenére (szűk hely, kevés fény stb.) készültek el az én személyes kedvenc képeim Gundel Takács Gáborról és Knézy Jenőről.

További képek a galériában!

Idén Quad túrán izzasztották meg őket - képek erről is jönnek majd hamarosan.

Helyszín: Bonvital Wellness és Gasztro Hotel Hévíz
2017. november 2.

Szentendre, eső. / Szentendre, rain.
Fotóoktatás gyakorlat - megtanultuk, miért jó esőben / eső után fotózni!
Practice - we learned why we should make photos during / after the rain!
2013. március

Az Opel 5050 Fifty-Fifty katamarán az 50. Kékszalagon
The Opel 5050 Fifty-Fifty on the 50. Blue Ribbon,
​
Fotó: Balatonakarattya, Magaspart - 2018. 07. 26.

Egy kora tavaszi napon épp egy étterembe tartottam (már nem emlékszem, melyikbe, de az biztos, hogy Nórival mentünk a Bitemojo-nak fotózni). A Nap olyan erősen tűzött a szinte teljesen szemből a Dob utcában, hogy szinte megvakultam, ha csak egyenesen előre néztem.

Mivel a gép a kezemben volt, és imádom az ellenfényben készült fotókat, bekapcsoltam, hunyorogva próbáltam az előttünk sétálókat becélozni a keresőben. Nagy nehezen sikerült, gondoltam a fényes utca és a kontúrok, erős kontrasztok miatt még jól is sikerülhet a kép. Exponáltam párat, szinte vakon, aztán beszélgetve haladtunk tovább a célunk felé.

Már csak otthon, a gép előtt ülve vettem észre, hogy az a furcsa zöld láb kiáll a falból... 
Jól sikerült, ezt nevezik szerencsének. Az erős fényben ott az utcán egyáltalán észre sem vettem!

​Szerintetek hogy került oda? Mi lehet ez, mit jelenthet? (Sajnos a válasz elég prózai)

Figyelem, figyelem!

Akciós fotók elérhetők meghatározó fotósoktól, múzeumi minőségű nyomaton, némelyik még szignózva is - még 3 napig! Én már választottam, Robert Capa képe remélem hamarosan a dolgozószobám falát ékesíti majd, hogy inspiráljon, elgondolkodtasson és emlékeztessen!

A link, ha vásárolni / nézelődni szeretnél:
https://shop.magnumphotos.com/
Az akciós képek 2018. június 8-ig vásárolhatók meg, további infó a fenti linken (angol).

Ha segítségre van szükséged, jelezd, igyekszem további infóval szolgálni!
Nektek van kedvencetek? Melyiket választanátok és miért?

Egy régi kép került a kezembe ismét.

Az úgynevezett szociofotózás nem igazán volt a kedvencem a "suliban". 
Ez az a műfaj, amit egy egész életen át kell gyakorolni, közel kerülni azokhoz, akiket szeretnénk lefotózni - jelen esetben néhány hajléktalanhoz. Van, aki pózol, pénz reményében. Van, aki nem szereti, ha fotózzák. És van, akit egyáltalán nem érdekel az egész.

Egyik sem egyszerű szituáció.

De a lényeg, hogy sokat tanultam a fotózásról, a fényképezgép "erejéről", "súlyáról" és annak a felelősségéről, aki a gépet a kezében tartja.

Karinthy Frigyes írásainak mindig is nagy rajongója voltam, a "Találkozás egy fiatalemberrel" volt a meghatározó élmény, azóta sem ereszt, azóta is nagyon sokszor eszembe jut.

De mégis hogyan kerül egy író egy fotós blogjára? Hiszen még csak le sem fotózhattam őt.
(Nem, természetesen a fenti képet sem én készítettem...)

Valahogy nekem a nagyszüleim korabeli "benyomásaim" - itt a vészterhes 1930-40-es évekre gondolok -a fentihez hasonló fotók formájában interpretálódnak a fejemben. El sem tudom képzelni ugyanezt a képet tűéles, színes digitális formában.

Hogy a saját kérdésemre is válaszoljak, nos mostanában Karinthy Márton (Karinthy Frigyes unokája) családregényét, az Ördöggörcsöt olvasom, ahol a család, a kapcsolatok, az apa, a nagyapa, testvérek, társaságok, bohém és szomorú, elgondolkodtató történetek jelennek meg, a hétköznapok egyszerű bemutatásával. Olyan, mintha egy fényképalbumot nézegetnénk. (Egyébként sok magnófelvételen rögzített beszélgetés szerepel a könyvben egy az egyben, mint egy interjú a történetek szereplőivel)

Valójában egy momentum indított el bennem egy lavinát, ami ennek a bejegyzésnek a megírásához vezetett - mégpedig a párhuzamok, amelyeket a mai világgal, Európával és Magyarországgal vélek felfedezni...

Minden megváltozhat egyik pillanatról a másikra. Az egyik fejezetben Karinthy Márton még arról ír, milyen életet éltek a kor nagy irodalmi egyéniségei és a hozzájuk, köréjük szerveződő társaság - kávéházak, nagy beszélgetések, irodalom, családi drámák, humor és szórakozás - aztán egyszer csak néhány ismerőst már el is hurcolták a származása miatt, mindenki bujkál, sokan eltűnnek, az élet a túlélésről szól.

Ha egy kicsit körbenézünk, sajnos ennek a csírái a mai társadalomban, a mai történésekben ugyanúgy fellelhetők: harag, vak gyűlölet, kirekesztés - sokan akkor sem hitték el, hogy mindez ennyire elfajulhat. Még akkor sem, amikor az elhurcoltak egy kis része hazatért.

Nem szabad nekünk sem becsukni a szemünket. Lássuk meg, mi történik körülöttünk.
Ehhez még fényképek sem kellenek, de ha mégis, van belőlük elég. Túl sok is.

És olvassunk regényeket, olyat, mint az Ördöggörcs!

A fénykép innen származik, sok hasonlót lehet még itt találni, érdemes körülnézni, elidőzni:
Europeana Collections

A film ötlete egy újságcikk nyomán indult el, amelyben arról az utolsó helyről írtak, ahol 201o-ben ezt a filmtípust még elő lehetett hívatni - Amerikában.

A lényeg, hogy a film egy (volt) fotósról szól, egyfajta road-movie, apa-fia egymásra találása, legalábbis  erre tippelek. Ahogy elnézem, a fotózás egyfajta nosztalgikus elemként tűnik majd fel, reménykedem, hogy tévedek. Megnézem, aztán megosztom, hogy milyen volt.

Egy mondat, ami felkeltette a figyelmemet (a főszereplőkön és magán a témán kívül):
"Everything good comes from the past" vagyis kb "Minden jó a múltból ered".

Ez pedig akár a fotózásról is szólhat. Szól is.

Eredeti cikk és trailer:
​Petapixel