Balaton, nyár, retro

Idén nyáron kísérleteztem egy kicsit és olyan jól szórakoztam, mint utoljára talán gyerekkoromban.

Fogtam a szekrény mélyéről előkerült, bontatlan csomagolású, egyszer használatos, vízálló, analóg Fuji fényképezőt (az állt rajta, hogy a filmet legkésőbb 2007-ben elő kell hivni, szóval nem egy mai darab) és elhatároztam, hogy a film mind a 27 kockáját a nyár fontosabb pillanatainak megörökítésére fogom használni.

Nem sikerült maradéktalanul: nem tudtam visszafogni magam, két nap alatt a számláló már 24-nél járt. Pedig még csak júnuisban jártunk...

Alig vártam, hogy egy üzletbe bevigyem és előhívassam, másnap délután munka után már szaladtam is vissza az elkészült képekért.
Van egy varázsa annak, hogy nem látom rögtön az elkészült képeket, olyan izgatott voltam, mint a karácsonyi ajándékát bontogató gyerek.

Már utána is jártam, hol lehet ilyen gépeket kapni még - egyébként 3-4000 ft közötti áron fellelhetőek még itt-ott. Azért nem volt egyszerű, némelyik fiatalabb eladó azt se nagyon értette, mit akarok...

De a lényeg, hogy felidéztem a fotózás egy régi-új módját, megborzongtam - és időről időre vissza fogok térni az analóghoz, ez biztos.