Ez egyfajta belassulás, ami nagyon jótékony hatású "gyógyszer..." Korábban már említettem, hogy amikor egy régi fényképezőgép (az a bizonyos Zenit E) a kezembe került, bizony felderengtek a régi szép idők, amikor nagyapám igyekezett a fotózással közelebbi kapcsolatba hozni - igaz, neki Yashica-ja volt (többek között), de ez a lényegen nem változtat semmin. (Speciel ő a fürdőszobában hívta elő a saját fotóit, nekem ez nem menne. Még.)
Mikor a keresőbe nézek, mintha időutaznék, kb 35 évvet visszafelé, Hozzá, akivel fotóztam, fociztam, kirándultam és akitől olyan sok élményt kaptam, amit csak későn, ilyen későn, szentimentális pillanataimban tudok igazán értékelni. Még nagyi zseniális almás pitéje is eszembe ötlik hirtelen... Szóval íme az egyik - technikai szempontból - legjobban sikerült kép, amely digitális változatában nem igazán adja vissza azt a hangulatot, amit egy fénykép akkor ad, amikor kézbe vesszük. A Cafe Analógban a negatívról szkennelték a képeket, utólagos módosítás nincs rajtuk. Régi, de nagyon igaz mondás, hogy egy kép nem is kép addig, amíg ki nem nyomtatják. Kézbe vehető, albumba tehető, egyedi. Nos - mint az látszik - egy ilyen lépet telefonnal ma már simán lehet lőni, sőt, jobb minőségűt is. Mégis teljesen más élményt ad a fotósnak - itt főként ez a lényeg. Max 36 képkocka, ennyi "tere" van az ember unokájának egységnyi idő alatt, azaz jobban meggondolom, lenyomom-e a gombot, jobban kitalálom hogyan, merről, mikor fotózzak, jobban felmérem a lehetőségeket és nincs "végtelen" lehetőségem, mint a digitális világban. Szinte hallom, ahogy működik a kémia az expozíció pillanatában - sistereg a film, ahogy a fénysugarak elérik a felületét. És nem tudom az instára azonnal, még a fényképezőről fellőni a netre a képet, de nem is akarom, eszembe sem jut. Izgatottan várom viszont az eredményt, amikor végre az előhívott képekért mehetek. Ez egyfajta belassulás, ami nagyon hasznos, jótékony hatású "gyógyszer" mostanság. Nyilván lesznek ennél "értékesebb" képeim is - bár nekem a kislányomról minden kép értékes - ez a számomra történelmi jelentőségű kép mindenesetre ide kívánkozott a blogra. Az eredeti pedig még néhánnyal együtt egy keretben a falra kerül. Vagy egy albumba.
0 Comments
Naszóval hozzájutottam egy rég nem használt, ősrégi, orosz gyártmányú Zenit E típusú fényképezőgéphez. Eredetileg nagyapám Yashica-jával is nagy terveim voltak, de még nem került elő. Még.
Szinte minden nap megcsodálom, megsimogatom, nézegetem, tanulom. Ez a tanulás jelenleg abból áll, hogy felmérem, tudok-e egyáltalán fényképezni vele. Ami biztos: a fénymérő nem működik, azaz jelen pillanatban csak úgy megérzésre találgatom az expozíciót - ugyanis mindent szépen manuálisan kell beállítani rajta: ISO (ez ugyebár a filmtől függ), rekesz, záridő. A fénymérő csak abban segítene, hogy "súg" egy kicsit, azaz megmutatja, szerinte hogyan állítsam be a gépet. Feltehetőleg a filmtovábbítás sem tökéletes. Mindenesetre veszek bele egy tekercs filmet (fekete-fehéret, természetesen) és készítek pár képet jelenlegi tudásomra és lehetőségeimre alapozva. Nem ússzátok meg, a géppel és nagyapáink technikájával való ismerkedésemet és annak produktumait itt is megosztom majd. A régi, filmes gépek világát idézi meg a Yashica a legújabb gépével.
Idősebbek - én már közéjük számolom magam - talán még emlékeznek rá, hogy a fényképezőkben cserélgetni kellett a max 36 képkockás filmeket - például ha elfogyott (elég gyakori mozdulat volt, nem tudtunk sokszáz képet lőni egy tekercsre ugyebár) vagy épp kezdett besötétedni és egy nagyobb érzékenységű filmet kellett befűzni (mondjuk egy ISO 400-ast a 100-as helyett). Hasonlóképpen lehet használni az Y35-öst, amellyel a Yashica felélesztené a régmúlt romantikáját. Különböző érzékenységű és formátumú "digi filmeket" helyezhetünk a gépbe, melyeket gyakran kell cserélgetnünk - immár annak a veszélye nélkül, hogy fényt kapna a filmünk. (Erre ugyebár nagyon kellett ügyelnünk az analóg gépeknél) Mindenki döntse el, hogy ez mennyire jó ötlet - nekem szimpatikusnak tűnik. A gép egyszerű és nem drága, a Kickstarter közönsége pedig ráharapott, már tízszeresére dagdt a célitűzésben megfogalmazott összeg. Jelenleg 142 dolláros áron foglalhatunk le egyet magunknak. Ezek azok a pillanatok, amikor az ember azt gondolja: "Miért nem nekem jutott eszembe!?"
Ha van egy régi (filmes, nem digitális) gépünk, most érdemes lehet leszaladni érte a pincébe vagy felmászni és lehozni a padlásról, mert egy élelmes vállalkozó megcsinálta, amit már rég meg kellett volna: digitális érzékelővel ellátott hátlapot gyártott a hajdani gépekhez. Igen, ez azt jelenti, hogy digitális (16Mp-es) fényképezőt varázsol elefeledett, régen drága pénzért vásárolt filmes gépünkből! Videózhatunk is vele, wifit is tud, többbek között... Az eszközzel készített képek tanúsága szerint egészen egyedi végeredményre számíthatunk, ha ezzel a "kütyüvel" felszerelkezve fotózunk. Érdemes vásárlás előtt egy kicsit utánajárni a kompatibilis gépek listájának, plusz (ártól függően) egy Raspberry Pi-t (vagy hasonló mini PC-t) is be kell majd szereznünk. Ha saját magunk szeretnénk összeszerelni, már 49 dollártól találunk KIT-et, a teljesen kész, fullos darabok 175 dollártól foglalhatók le. Engem nagyon elkezdett érdekelni, a Kickstarter-en egyelőre 20.000 dollárnál tartanak (85000-nek kellene összejönnie), de van még 44 nap a projekt végéig. Zseniális! Idén nyáron kísérleteztem egy kicsit és olyan jól szórakoztam, mint utoljára talán gyerekkoromban.
Fogtam a szekrény mélyéről előkerült, bontatlan csomagolású, egyszer használatos, vízálló, analóg Fuji fényképezőt (az állt rajta, hogy a filmet legkésőbb 2007-ben elő kell hivni, szóval nem egy mai darab) és elhatároztam, hogy a film mind a 27 kockáját a nyár fontosabb pillanatainak megörökítésére fogom használni. Nem sikerült maradéktalanul: nem tudtam visszafogni magam, két nap alatt a számláló már 24-nél járt. Pedig még csak júnuisban jártunk... Alig vártam, hogy egy üzletbe bevigyem és előhívassam, másnap délután munka után már szaladtam is vissza az elkészült képekért. Van egy varázsa annak, hogy nem látom rögtön az elkészült képeket, olyan izgatott voltam, mint a karácsonyi ajándékát bontogató gyerek. Már utána is jártam, hol lehet ilyen gépeket kapni még - egyébként 3-4000 ft közötti áron fellelhetőek még itt-ott. Azért nem volt egyszerű, némelyik fiatalabb eladó azt se nagyon értette, mit akarok... De a lényeg, hogy felidéztem a fotózás egy régi-új módját, megborzongtam - és időről időre vissza fogok térni az analóghoz, ez biztos. |
A szerzőIgyekszem sok képet és kevés szöveget felrakni, végül is ez a lényeg! Archives
April 2019
Categories
All
|