A fenti kép sajnos nem az én művem.
Nagyon megtetszett, az első pillanatban rabul ejtett a maga egyszerűségével, minimalizmusával - ami egyben elgondokodtató, erős atmoszférájú és titokzatos. Charlie Catrall amerikai rendező Titus című filmjével egy zenésznek állít emléket, őt ábrázolja a fénykép is. A képre kattintva további fotók és előzetesek, illetve egy rövidebb riport található (angolul), mely bemutajta Catrall munkáit. Sötét és sejtelmes képi világ, "amely azonban a világosságba vezet". Egy kicsit úgy látja a filmet is mint a fotózást, az ő általa megfogalmazott egyik mottó: "Majdhogynem azt mondhatom, hogy a film annyira erőteljes vizuális médium, hogy a beszédet csak legutolsó sorban kell használni benne" A munkái mindezt remekül alátámasztják. Forrás: WeTransfer - This Works
0 Comments
Csodák séta közbenBizony érdemes időnként felpillantani a telefonból, ne adj Isten néha körülnézni séta közben, házak falát megcsodálni, szobrokat-emléktáblákat felfedezni... Na persze ehhez sétálni is kell, nem lemenni a metróba, már ha van ilyesmire ideje az embernek. Egy ilyen séta alkalmával bukkantam Kinszki Imre emléktáblájára, két sarokra onnan, ahol lakom. Addig nem hallottam a nevét, pedig a nagyok között emlegetik (pl. Brassai, Andre Kertész), Örülök, hogy így "belebotlottam". Képei akkoriban újszerűnek számítottak, főleg a felülnézeti nézőpont gyakori alkalmazása miatt. Sokat lehet tanulni tőle is, mint a nagy öregektől általában. Sajnos a történelem őt is tragikusan korán elsöpörte, zsidó származása miatt hurcolták el, 1945-ben halt meg egy koncentrációs táborban. Tőle képeket a Google keresőben a legegyszerűbb találni, a Wikipedián pedig még több info található Kinszki Imréről, a fotográfusról - aki a szomszédomban lakott. A fenti kép a Róna utcán, a lakása előtt készült. |
A szerzőIgyekszem sok képet és kevés szöveget felrakni, végül is ez a lényeg! Archives
April 2019
Categories
All
|