Lakásfotózás

 
Nagyon speciális dolog egy lakást fényképeken bemutatni, úgy vágtam bele ebbe a megbízásba, hogy igyekeztem a lehető legjobban felkészülni, előre megtervezni mindent, amit csak lehet. Persze mindent nem lehet, de törekedni kell rá.

Jól is ment minden, a fotók jól sikerültek, a képek határidőre el is készültek, de azért kaptam egy leckét abból, hogy a technikában sosem szabad megbízni... Merthogy elküldeni már nem tudtam őket (időben).

Történt ugyanis, hogy miután elkészültem a képekkel, magára hagytam a számítógépet és ez végzetes hibának bizonyult. A laptop akkuja lemerült, a gép hibernálta magát és soha többé nem volt hajlandó magához térni. Könnyeimmel küszködve idéztem fel a mozdulatot, amellyel az SD kártyáról letöröltem a képeket.
Fentiek egyenes kövekezménye az volt, hogy a laptop szervízbe került, a megrendelő pedig jó egy hét késéssel kapta meg a képeket, nekem pedig sűrűn exkuzálnom kellett magamat.

A számla 25000 ft-os végösszegén kívül a lecke, amit megtanultam sokkal fontosabb volt (mintha eddig nem tudtam volna):
Mindig, de mindig archiváld a képeidet valamilyen külső adathordozón, mert az ördög sosem alszik. Sohasem. A képeket pedig semmi sem pótolhatja. A megbízhatóságodon esett csorba sem smafu ebben a kemény világban, ahol ilyesmit az ember egyszerűen nem engedhet meg magának...

Hála Istennek a képek megrendelője is türelmes volt, de ami még fontosabb, nagyon tetszettek neki a képek. Infarktusközeli állapotom már javul, köszönöm. :)